Bemutatkozás

Cégfilozófia

Bemutatkozás

Szokták tőlünk kérdezni, hogyan lesz az ember túravezető? A válasz a kérdésben rejlik: szó szerint az lesz, azzá válik. Abban a pillanatban válsz azzá, mikor már nem az utat követed, hanem az út vezet téged, te pedig a többieket.

Több mint tíz évvel ezelőtt a barátaink szervezésében részt vettünk egy öt napos vándor túrán a Tisza-tónál, ami meghatározó élmény volt számunkra: utazás volt ez a természetben és a magunk belső világában is. Azt hiszem ekkor dőlt el bennünk a feleségemmel, hogy nekünk ezt tovább kell adnunk másoknak is. És tényleg: több mint tíz éve vezetünk másokat vízen, két keréken, vagy éppen két lábon a külső és belő táborhelyek felé. Aki jártas a futás világában, az tudja mi is az a flow. Az az érzés, mikor teljesen kiüresedsz belül és eggyé válsz a céllal, amit magad elé tűztél. Nos, aki a természetjárásban van otthon annak sem idegen, az a pillanat mikor közel jön hozzád a természet minden csodájával, és átveszi benned az irányítást. A mi célunk az, hogy ide juttassunk el téged, hogy együtt tapasztaljuk meg ezt a csodás érzést.

Egy másik jellemző kérdés az szokott lenni, hogy melyik a kedvenc túrája a szervezőnek, vezetőnek?

Nem tagadom, vannak kedvenc helyeim, imádom az Ipoly zegzugos részeit, vagy a Tisza-tó rejtett kis csatornáit, még ha ezerszer jártam is rajtuk, de minden helyet az a csapat tölt meg élettel, aki velem tart, akivel osztozunk az élményekben. Pedagógusként hiszek a természetjárás közösség-  és lélekformáló erejében. A kedvencem tehát az, mikor egy tucat idegen ember, akik különböző korúak, neműek és más-más helyről érkeznek végül úgy búcsúzik el egymástól, mint régi jó barátok, akik együtt valami nagy és meghatározó dolgon vannak túl! Ilyenkor mindig szerencsésnek érzem magamat, hogy ennyi sok emberhez kötődöm a közös kalandok révén.

És végül miért pont Kokaburra?


 

Gyerekkoromat az Ipoly partján a Börzsöny lábánál töltöttem és ma is oda járok haza. Nagy és szeszélyekkel teli volt a folyó mikor áradt, és óvtak a nyári fürdőzéskor, vagy épp a téli korcsolyázások közben. Csodálattal és vágyakozással töltött el, mikor néha kenusokat láttam elhaladni a folyón. Vágyam volt, hogy egyszer majd én is így tegyek. Kezdetben a család gumicsónakján, majd egyre távolabbra merészkedve szeltem a folyamkilométereket és csodáltam az Ipoly ezer arcát és élővilágának sokszínűségét.


Bár minden részét szeretem, kedvencem mégis a jégmadár lett, mert olyan, mint egy kis ékszerdoboz, különleges és bájos, mint maga a folyó. Számomra ez a kis madár jelenti azt, amit a természetjárás, valamint az evezés adhat. És, hogy nem vagyok ezzel egyedül az bizonyítja, hogy máshol is felbukkan a jégmadár és máshol is elbűvöli a természetjárót, legyen az akár a világ másik vége is. Honttól ausztrál rokonig, a kokaburráig nagy a távolság, de a jégmadár-érzés mindenhol ott van!


Túravezetőink


A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás